Zippo a Fekete Zajon – első nap beszámoló

Tele lettünk fesztiválokkal. Kapkodjuk a fejünket, hogy melyik szűnik meg, melyik nem. Analizáljuk, hogy melyiken, milyen fellépők lesznek a megszokottakon kívül. A Fekete Zaj fesztivál a dark/stoner színteret kívánná lefedni, egyelőre kevés sikerrel. A Zippo elhívása mindenesetre jó döntés volt.

Csak az első nap tudtam kimenni a mátrafüredi Sástó melletti kempingben megrendezett Fekete Zaj fesztiválra. Erre is csak a Zippo miatt vettem rá magam. Valahogy a kevésbé bejáratott útvonalakra az átlagosnál nehezebben veszi magát rá az ember. Pedig nagyjából 80 kilométerre van Budapesttől Mátrafüred. Gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik a környék, és egyértelmű, hogy szép helyen fesztiválozni jobb és biztonságosabb érzés.

A tíz kilométernyi szerpentin után lehet megérkezni a helyre. Agyon nem táblázták az útvonalat és még a lekanyarodásnál is figyelni kell. Jelző, de még csak jelzés értékű tömegről beszélni nem igen lehet: ha voltunk csütörtök este 300-an, akkor lehet már túl is becsültem a létszámot.

A fellépők kezdési idejét is marha nehezen lehetett csak kideríteni, de végül csak sikerült megtudni, hogy a Zippo 22:10-kor kezd. Azt hiszem jól létszik, hogy van még fejlődni a szervezésben a fesztiválnak, és sajnos nem csak ebben.

A Nagyszínpad, az nagyjából a Sziget talentum színpada volt, a Kisszínpad pedig nem volt több egy palatetős terasznál, ami mondjuk csak erősítette a fesztivál családias jellegét.

Két fellépőről érdemes külön megemlékezni:

A Képzelt Város Mátyás Attila Banddel egyszerre játszit, így nagyjából 15-en néztük. De megérte. Nagyon szimpatikus, zenéjükben teljesen élő fiatalokból áll a zenekar. Leginkább a Pink Floyd és a Radiohead mutathat irányt feléjük (de ez lehet, hogy hülyeség). Olyan jó 6-8 perces atmoszférát telelövő koncepciók, amit megbolondít egy csellós kisasszony. Lebilincselő meglepetés volt. Újra el kell menni rájuk.

Aztán (számomra) végre kezdődött a Zippo. Két dologtól féltem: az esőtől, és hogy fos lesz a hangosítás. Az egyik bejött. Sajnos nem az eső. A Zippo-tagos sima emberek, semmi extravagancia, kivéve az énekes bukott-próféta szerepe a vörös szakállával, néha ijesztő volt vele szembenézni, ami így hogy 30-anmax 40-en voltunk nem volt nehéz.

Sajnos sokat csúsztak, mert az énekes  – Sergente – hangja kicsinálta a berendezést. Olyan volt a süvöltő hangoknál, mintha bugyborékolna a hangfal, csak sajnos hangosabban, mint az ének maga. Kicseréltek, mindent a hangfalakon kívül, de ez sem segített. Szegény Zippo úgy nézett ki, hogy haza megy a francba: a basszeros (Ferico) idegzsábát kaphatott ez idő alatt, a gitáros (Franz) pedig csalódott ovodás fejet vágva szomorkodott. Nem csodálom. Eljönnek a világ végére harminc embernek játszani és még szarul is szól. És sajnos az esetek többségében ugyan az élvezhető szint fölé sikerült tornászni a dolgot, de legtöbbször halének volt: csak a bugyborékolást lehetett hallani. Pedig zenéjük nagy ereje épp az a hurrikán szerű témák összessége, ami felkap és szétránt. Rég fájt már a nyakam koncert után, ami azért azt jelenti, hogy megérte elutazni. Ugyan emiatt a zenekaré a tisztelet. Olyan húsz ponton mondhatták volna, hogy bocs de ezt így nem csináljuk. És csinálták. Nem betlizték le. Komolyan odanyomták magukat. Sőt! Annyira elragadtatták magukat a zenébe feledkezve, mintha minimum a Webleybe zenélnének. Megérdemelték annak a kicsi, ám annál lelkesebb csoport elismerését. Remélhetőleg jönnek még ezek után is Magyarországra, mert mindenkinek érdemes lenne egyszer megnézni őket.

http://www.myspace.com/zippomusic
http://feketezaj.hu