Volt – 2010: másodiknap –Azt hittem hakni lesz…

Billy Idol eszement egy figura. Az X generáció szószólójaként, az Y-oknak, de úgy látszik még a Z-knek is megmondja miért érdemes élni. Mi végre is vagyunk rockerek!? Bár inkább az ugrott be, hogy az Omega tagjaival tudná leginkább megértetni magát. Mit írt fel az orvos utoljára, vagy hogy használ-e a masszázs az isiászra. Szerencsére ez csak az életkora miatt ugorhatott be (ami 55 – de 80-nak is kinéz). Amit a koncerten művelt az egyértelműen minőségi volt. Együtt él a zenével. Ő és a zenekara már mindent tud erről a bizniszről, amit tudni lehet – nem hiába volt ott Lukács Laci is, jött tanulni Billytől. Szépen felépített íve volt a koncertnek. A három legismertebb szám ügyesen el volt osztva: egy az elején, egy a tök középen és egy meg a ráadás: Dancing With Myself – Rebel Yell - Sweet Sixteen. De persze ennél még több is. Mindenki idősödő belőtt hajú idolja élvezte a koncertet. Így mi is. Nem volt csalódás még ha sokan így is indultak neki.

Kiss Tibi egyre jobban zoránosodik. Nincs ezzel gond, csak furcsa. Míg a zenekar egésze a Mano Negra-féle családias örömben fürdik. Így a kettő kicsit ura lehetne. De nem az. Azért mert a Quimby ott van, ahol lennie kell: ahogy az autónak a szerpentinen, az angyalszárnynak az angyal hátán, úgy a Quimbynek a nagyszínpadokon a helye. Mert a zene örömét és ünnepét hirdetik. Nincs vallás, nincs idea, csak zene. Ez, ami miatt irigylem őket minden egyes koncertjükön Most látni, hogy rendben vannak.

Egész fesztivál alatt az AIR-t vártam a legjobban. Hülye voltam. A legegyértelműbb dolog nem jutott eszembe. Hogy ez nem fesztivál zene. Egy kis színpadon AIR-t játszatni olyan, mint a KISS tagok arcfestés nélkül. Nem ér. Nagyon jó utazózene. De partyhangulat nem lett belőle. Talán csak az első pár sornak.
Aztán jöhetett a pálinka-sör-fröccs tengely. Bepörögsz és nem akarsz kiszállni.
Valami ilyesmi szövegeket nyom Billy is…

Volt_2010_elsőnap
Végre_elindult_a_Volt