Volt 2009 első nap

Idén egyértelművé vált, hogy Magyarországon már két fesztivál is fontos tényezőként jelenik meg a fesztiválpiacon. Az idei Volt a headlinereivel valóban egy felsőbb szintre emelkedett. Az első két nap pedig tömeg nélkül ajándékként küldte a nagy neveket.

Az első nap tele van az ember reményekkel: összes koncertre elmegyek, nem iszom rövidet (annyit), nem küldök el senkit sehova, mert ismerkedni jó. Optimista immunrendszere még egész jó állapotban. Az első korty alkohol így nem is a fesztiválon csurog le, hanem már odafelé. Nehogy már csak úgy minden nélkül érkezzek be a területre. Az én területemre, mindenki területére.

Szerencsére a szerdai nap még nem is tipikus fesztiváli nap: nincsenek idegesítő külföldiek, és a nagyszínpadon, ha nagy név játszik is, max 15 ezren vagyunk – kimondottan családias. Van mindenhol hely, nem kell kettesével venni a sört, mert hamar kiszolgálnak, és a pálinkáspoharat (az a fránya rövid, ugye!?) is még teletöltik.

A helyszín nem változott túlságosan, tavalyi voltosok csukott szemmel, gyenge lábakkal is eltalálhattak a nagyszínpadhoz. Sokan, így én is, szerdán a 30y-ra értek oda. A Volt az első fesztivál, aki nagyszínpadra merte őket rakni, és nem véletlenül: nem kellett bennük csalódni [ami egyébként igaz az összes magyar bandára: egyikben sem kellett csalódnunk], odatették magukat, frissek voltak, és lelkesek. Lehet, még nagyon az elején vagyunk a fesztidőszaknak... A 30y teljes koncertet adott: voltak puhatalpú lányok és bor meg szóda, integetés, de apa napokra kellene igazán hívni őket, mert kisfiúkkal apák vegyest mehetnének a szöveget értelmezni sajátként. Igazán emberi, emberléptékű számok, tényleg okos zenei alapokkal. A 30y koncertje stabil program lesz ezután is.

Először úgy gondoltam, hogy az olcsóskodás rosszul fog kijönni, mert a Franz Ferdinand szerdai fellépését csak a pénz indokolhatja. De aztán rájöttem, hogy a megcélzott réteg még nem munkahelyes, így akit érdekelt, tényleg ott tudott lenni. Sok a mutálatlan magas hang, és sok a füge meg a csőnaci, de van nagy örömködés és pozitív az energia. Szellős tömeg volt és alacsonyabb is az átlagnál, élvezhető és slágeres koncert volt, és még pozitívumként, nem csak jöttek-mentek, hanem a Franzék bicajoztak is egyet Sopron környékén, hogy megismerjék a megismerhetőt. Szimpatikus dolog.

Még volt esély elkapni az Alvin és a Mókusokat, ami szintén egy biztonságos választás: pörgős-örömködős értelmiségi punk. Monjduk, lehet, többen voltak, mint Franzon, mert beférni alig lehetett, de ami tuti, hogy a pogó nagyobb volt. Mondhatnám, hogy slágereztek végig, de azért a Punkpopsuperstarokról nem játszottak, így teljesen a slágerezés nem igaz.

Bulit keresve még sikerült a Heaven Street Sevenbe is belebotlani, de akkor épp esett, így a pokrócpálinka elmosta a Hs7-et, de annyi megvan, hogy jó buli volt.

Az első probléma itt jött: mindenhol a dárenbéz dübörgött, egy helyen pedig bétótlaciklón – ezt első nap még kibírtam, és egész jó buli is lett volna, ha nem pofázik bele a zenékbe, és nem annyira tipikus a setlist.

Azért színvonalas szórakozás jutott ki első napra is.