Sziget 2009 – hivatalos első nap

Aki azt hitte, hogy a tavalyinál sűrűbb idegen jelenlét már nem lehet a Szigeten, az tévedett. Magyar szóra vadászni kell. Nem hiába: az európai fiatalok körében a Sziget nagyon sokat számít hazánk pozitív megítélésében. Ennek ellenére mikor, ha nem most van feltúrva Budapest legfontosabb villamosjáratának sínpályája. Pontosan a  4-6 vili, tipikusan a Blaha és a Moszkva tér között. Úgy tűnik, ha a főváros el tudná intézni, akkor direkt szar időt kérne a Sziget alatt.

Újra és újra meglepődök, hogy mire képes egy hatóság: ez a 4-6 dolog nagyon súlyos. Így kicseszni magunkkal: 25.000 fiatal turista euróval a zsebében, mi meg megnehezítjük nekik, hogy a városban közlekedjenek...

A Szigeten amúgy minden változatlan: aki ott van, jól érzi magát és minden mást leszar. Még az esőfelhők sem akarnak annyira esőt eregetni. Lehet leülni inni meg enni, meg fekvőzni ingyen csokiért. Minden Szigetnek megvan a maga mercsendájsz cucca meg szlogene. Idén mindenki produdzsájt ordibál, van, aki meg nem ordibál, hanem…

A Nagyszínpadon a Nouvelle Vague (Vág!!!) csibéire húzta fel magát mindenki az esti bulira. Bossa novára ültetett God Save the Queen vagy a Depeche Mode-dalok nagyon hangulatosak, bár nekem inkább klubkoncerten élne jobban, de az első sör kellemesen fogyott el.

Utánuk a Ska-P szinte kötelező: héj bRrádör velkám tu hell! Vidámság van, buli van. Csirke pogó a levegőbe rugdosva – sok ingyen csokit megért volna a közönség. És idén végre nem fél négykor kellett a hepajt felajzaniuk. Jókor jött a Ska-P energia. Olyannyira, hogy az ottlét élménye ki is törölt pár értékes órát a koncertekre járásból. Leülni, sört inni, Szigeten lenni - mi kell még?! Mi kellhet még?

A White Liesra akartam visszacsatlakozni, mert mégiscsak Sziget (Lily Allen meg amúgy kit is érdekel?). De a To lose my life-ja annyira beüthetett, hogy nem lehetett beférni a sátorba, de nem is baj, így legalább a Backyard Babiesre sikerült eljutni, ami igencsak megérte. Lehet rájuk sütni, hogy punkok, de csak akkor, ha úgy élnek, mert a zenéjük az pont eggyel gyorsabb az átlag brit popnál. Lendület és profizmus. A húszéves rutin energiával összegyűrve valós koncertélményt ad. Nem is volt teltház, így lehetett színvonalasan szórakozni. Már ha van egy egyáltalán bármi szint vagy vonal.

És a végére egy Malacka és a Tahó. Biztonságos értelmiségi produkció. Pocakos-borostás, már dolgozó bölcsészek és elszállt kislánykák. De a ska a lényeg. A magyar skaélet legrégebbi, legviccesebb zenekara - ez tény. Tomci, az énekes már csak énekel, vagy leginkább csak a dzsámp-dzsámp szót ismételgeti. A gitárt letette, és tekereg a színpadon. Így még viccesebb a komoly skázás.

Előre!