Nincs olyan, hogy túl késő

El sem hiszem, hogy erről írok, de amit a brit megasztárról leadott hétperces video bizonyít, az bizony nagyon erősen a rock and roll. Csinálni, nyomni, élni, és nevergiveup!

Ha valaki azt kérdezi, hol voltál eddig, nos akkor a kérdés rossz. Miért? Mert mindig is ott vagy, ott is leszel, és akkor jön A lehetőség, ha már valamit tényleg úgy csinálsz, hogy a végére járattad. Ha előbb, akkor te jársz a végére, ehhez nem kell Blikk vagy túl nagy jóstehetség.

Persze pont ezek a műsorok azok, amiket a nagy öregek utálnak, mert a szamárlétrát kikerüli, de ha egy negyvenhét éves, kopaszodó, vastag szemöldökű nőről van szó, akkor bizony a képlet egyből más.

47 év, tucatnyi macska. Eddig ennyiről tudott mesélni Susan Boyle a kötőszakkör közben. Bulváros? Az. De ha megnézed a videót, a három megcsinált zsűri erősen kétkedő fejét, majd a végén az állva tapsolókat, és a talán nem krokodilkönnyeket, akkor lehet, te is jobban akarsz majd ma csinálni valamit, vagy legalábbis jobban hinni. Mert amikor elkezd énekelni, akkor egyből más lesz a hozzáállás. A végén az egyik zsűritag meg is jegyzi, hogy ez élete egyik legnagyobb díja. Hiszen a versenylovakért a tréner kapja a pénzt…

Majszolja a buktát, durván britis inglis (persze skót), igazi vénlány. A legigazibb álmokkal.

Volt már postás, fogatlan lerobbant, downkór közeli is kellően közel világot jelentő deszkák dobbantójához, de a mindenki takarítónője egy sokkal hitelesebb karakter. A girl next doorok ideje lejárt.

Hihetetlenül amerikai történet? Igaz, mégis brit ruhába van öltöztetve, és magyarként is szerethető így. Mindenki szeretné. Főleg a kitartását és a bátorságát szeretné igazán mindenki.

NEM engedik beágyazni a videót, így itt a youtube link.