Modoros gitáros – átemelés

Modor Tibit valószínű elég sokan ismerik már: stílusát, szóhasználatát, hozzáállását, témáit. Most a blogján nem rég megjelent egy ideillő bejegyzés. A vicc, hogy ott is olvasói rovatként. Jöjjön most egy lart pour lart hivatkozás.

A modoros Fender-gitáros (Modor T. engedélyével – köszönjük!)

Modoros T.: Sokan élvezzük a különféle hobbik, rajongók bemutatását Ma visszatérünk a zenésztársakhoz Májkrémnek köszönhetően.

És íme a tanulságos modoroskodás (a történelmi rész elég érdekes!):

Gyakran olvasok különböző magyar és nemzetközi zenészfórumokat, és egy olyan modorosságra lettem figyelmes már évek óta, ami legalább annyira tipikus, mint a modoros fotósról írt korábbi esszé.

Kimondom a bűvszót: Fender.

A Fender (leginkább Stratocaster)-modorosság különös tipikussággal rendelkezik, de ez szól egyéb Fender gitármodellekről, erősítőkről, és különböző gyártók gitáreffekt-pedáljairól is.
Mivel a kedves olvasó nem biztos, hogy jártas a témában, röviden ismertetem a Fender hátterét: Kb két évtizeddel ezelőtt a Fender cég - fejlődésképtelenségét felismerve, és az elektromosgitár-ipar terén elfoglalt úttörő pozíciót valamint hangszertörténeti legendaszerepet alapul véve - a világtörténelem eddig látott legnagyobb hangszerüzleti manőverébe kezdett, amit úgy hívunk: REISSUE és VINTAGE. Sorban elkezdték gyártani az ötvenes évek elejétől, az évizedek során gyártott szinte összes modellt, minden részletében az akkori parametereket alkalmazva, amik formák, feliratok, színek tucatjai, különböző lakkok, felületkezelések, a legkülönbözőbb faanyagok a testhez, nyakprofilkok a V nyakon át az U-n keresztül a C ig ( C nyakon belűl is van több féle, sőt van olyan, ami V-el kezdődik, és C-vel ér véget), Jávor vagy rózsafa fogólap, és természetesen a gitárhangot kiadó hangszedő, és ennek végtelen típusa az eredeti vintage-en kereztül a Texas Specialon át a Samarium Cobalt alapzajmentes hangszedőig. (A modoros gitárosok a pickupot írásban egyszeruen csak pu-nak hívják.)

Így létrejöttek a vadonatúj 1953-as, 59-es, sima 50s, 60s, 70s gitárok, de évszámspecifikusan is sok modellt gyártanak. A dolog odáig fajult, hogy már mesterségesen koptatják a hangszereket a gyártás során: sérüléseket kreálnak, a fémalkatrészeket kémiai anyagokkal korrodálják, a húrok alatt mesterségesen lekoptatják a nyakról a lakkot (mintha évtizedekig játszottak volna rajta), sőt; még a kézről származó dzsuvát is reprodukálják, ami a lekopott lakk helyén beszennyezi a natúr fát. Vannak olyan modellek, amiket három féle lehasználtsági fokozatban lehet kapni.

Na és persze nem szabad megfeledkezni a nagy gitárhősők személyes hangszerének sorozatgyártásáról is, ami az adott sztár neve alatt fut, tartalmazza a művész által alkalmazott módosításokat, sok esetben szakszerűen reprodukálva a sérülést, amit a művész 73-ban okozott, mikor az öltözőben odacseszte egy kilincshez, vagy mikor részegen elnyomott rajta egy cigarettát. Emellett elenyésző számban gyártnak új tervezésű Stratocaster (vagy Tele) modelleket, korszerűeket, és gyengéket is. A Fender modellek csúcsa az USA Custom műhelyben készült hangszerek, utána az USA gyárban készültek, aztán a Japánban, Mexikóban, Koreában, Kinában, Indonéziában és így lefelé...

Na szóval megérkeztünk a témához. A gitáros azelőtt bement a boltba, leakasztott egy Fender Stratocastert, (volt a boltban kb 1 féle, 3 féle színben), és ha tetszett, megvette. Ma viszont, a hatalmas választékkal elkényeztetett vevő azzal a kétségbeesett kérdéssel szembesül, hogy melyik a legjobb nekem? Erre a kérdésre nincs válasz. Ellenben a fent említett üzletpolitika kitenyésztett egy különleges zenészréteget, akiknek zenei öntudatát az ebben a dzsungelben való jártasság adja. Fél életüket képesek erről átdiskurálni.

Az igazi hangzás keresésére tett erőfeszítés nem ismer határokat. Ez a keresés különös képességeket fejleszt ki az ilyen emberekben. A kifinomult hallás a legkorszerűbb számítógépes hanganalízist megszégyenítő fokozatával rendelkezik. Szenvedélyes megfejtések folynak a különböző faanyagú és a fa öregedési fokozatával összefüggő gitártestek különböző hangszínével kapcsolatban, de legtöbbjük még a jávorfából készült játékfelület magas fényű lakkja által produkált, a rózsafához képest magasabb hangtartományt is kihallja. Vannak olyanok, akik adják-veszik, cserélgetik a hangszereiket - van, aki több tucatszor, de mégsem találja az igazi szandot. Persze, hogy nem találják, merthogy ilyen nincs. Hiszen amikor már túlvannak néhány gitáron, akkor már nem emlékeznek tökéletesen a korábbiak hangjára, és jön a gyilkos kérdés:
 
-Nem lehet, hogy a kettővel ezelőttinek több volt a magasa?
-Annak valahogy a játékérzete, hát nem is tudom...

Teljes modoros írásért klikk tovább >>

...

Szlengblog könyv >>>