Klasszikusok – All Along the Watchtower

"There must be some kind of way out of here,"
said the joker to the thief,
"There's too much confusion,
I can't get no relief.
Businessmen, they drink my wine,
plowmen dig my earth,
None of them along the line know what any of it is worth."///
None will level on the line, Nobody of it is worth.”

"No reason to get excited,"
the thief, he kindly spoke,
"There are many here among us
who feel that life is but a joke.
But you and I, we've been through that,
and this is not our fate,
So let us not talk falsely now,
the hour is getting late."

All along the watchtower,
princes kept the view
While all the women came and went,
barefoot servants, too.
Outside in the cold distance
a wildcat did growl,
Two riders were approaching,
and the wind began to howl.
Heeey!

All along the watchtower
Hear you sing around the watch
Gotta beware gotta beware I will

http://bobdylan.com/songs/watchtower.html

„Csak van valami kiút innét –
a tolvajhoz így szólt a bohóc.
– Mindenütt teljes a zűr,
S ezt én már nem bírom.
A borom, igen, a gazdagoké,
Földemen parasztnép,
De semelyik el nem ismerné,
hogy mindez mily sokat ér.”

„Aggodalomra nincs okod!
– a tolvaj békítőn szólt. –
Jó sok barmot láttunk már,
kinek az élet csak vicc volt.
De te meg én ezen már túlvagyunk,
ránk nem ily sors vár.
Ne beszélj ökörségeket,
Ehhez túl későre jár.”

Az őrtoronyból mindvégig
a hercegek figyelnek,
Bezzeg a szolgák meg a többi nő
hanyagul járnak-kelnek.
Kint, a fagyos távolban
vadmacska vonyít,
Két lovas közeleg,
S a szél felsüvít.
Híííí!

-------------------------

A dőlt Hendrix szövegváltozata. Ez csak az 1. szakasz végén tér el igazából. Alatta lebénáztam a fordítást, mert főleg az Arany János-i hagyományokat követő fordítások lelhetők fel: ilyen például Hobóé (alulról 3.), vagy Barna Imréé, akinek egy egész kötetnyi szövegfordítása jelent meg az Európánál. A neten még bénáznak mások is, akkor inkább már az enyém. :) Persze leginkább egy szó szerinti fordítást hiányoltam, de azért se. Azt sajnálom csak, hogy a romantikus kliséktől én sem tudtam megszabadulni.

Na, az öntömjénezés után végre a számról:
Az All Along the Watchtowert Bob Dylan 1967-ben vette fel a John Wesley Harding című albumának negyedik számaként. Ez a megszokott akusztikus gitár–szájharmónika kombinációra épül.
A szám az örökkévalóságot azonban Hendrixnek köszönheti. Jimi azonnal beleszeretett a témába. Munkamódszerére (vagy inkább habitusára) különösen jellemző, hogy még aznap éjszaka följátszotta, természetesen – ahogy a többi feldolgozást is – teljesen átformálva. Még másnap is elégedett lehetett vele, mert a ’68-as duplalemezre, az Electric Ladylandre is fölkerült, az album utolsó előtti dalaként szerepel. (Mivel az 1. oldal hátuljára a 4.-et nyomták, ezért sok cédén rossz sorrend szerepel. Helyesen a 15.)
(rimeg szerint az albumcímmel is a szövegszerző előtt tiszteleg: Ladyland.)
A The Jimi Hendrix Experience-nek ez volt az utolsó albuma, ui. Noel Redding egyre kevésbé tudta elviselni, hogy gitárosként már nem csak az alkotói folyamatba nem szólhat bele, hanem Hendrix még saját elképzeléseinek kivitelezőjeként sem veszi őt komolyan. Csak basszusozhatott. Ráadásul az All Along the Watchtower gitárrészét Dave Masonre bízta, aki azzal szolgált rá erre az érdemre, hogy jókor volt jó helyen: ő vitte el Jimit arra a bizonyos bulira, ahol Bob Dylan eljátszotta ezt a balladát is. A srácnak ugyan több mint hússzor kellett nekifutnia, közben Noel meg basszusozhatott a háttérben. Nem csoda, hogy a végén kiakadt, és míg sétált egyet, Hendrix a basszust is följátszotta. Más verzió szerint Noelt oda se hívta. Sőt, utólag talán Masont is kikevertette a számból, a részét pedig újrajátszotta, tehát csak a dob nem az ő műve.
Gitártechnikai érdekességként még azt is meg szokták említeni, hogy Hendrix a slide (csúsztatásos) részhez öngyújtót használt (a bevettebb üvegnyak helyett).
A feldolgozás átütő erejét talán az bizonyítja a legjobban, hogy Bob Dylan is – saját bevallása szerint – azóta hendrixesebben játssza a számot.
Az amerikai kultúrában szorosan összekapcsolódik a vietnami háborúval. Ezért játsszák a Forrest Gumpban akkor, amikor helikopterrel röpködnek a dzsungel felett.

A későbbiek folyamán a U2 is játszotta a számot, főleg a ’80-as években. Bono még egy újabb versszakot is hozzábiggyesztett.

All I got is a red guitar,
Three chords
And the truth.
All I got is a red guitar,
The rest is up to you.

Aki él és mozog, mindenki próbálkozott egyébként, de Hendrix utolérhetetlen. Csak néhány érdekesebb: Brian Ferry, Dave Matthews Band; David Gilmour (Pink Floyd); Eric Clapton Lenny Kravitz-cel; Elton John; Pearl Jam; vagy manapság: The Fratellis.

A feldolgozások nagy előnye tud lenni, ha valaki a saját arculatára tudja alakítani az adott számot, de csak kevesek akarják vagy bírják függetleníteni magukat Hendrixtől, és Bob Dylan szövegét újra feldolgozni.
Ehhez a kivételes vonulathoz tartozik a legutolsó, mely a Battlestar Galactica 3. évadját zárja. Bear McCreary a teljes sorozat zeneszerzője. A hivatalos album október 23-án jelenik meg.
A feldolgozás illeszkedik a sorozat világképéhez megalkotott misztikus hangzáshoz. Alapvetően ez keleti, illetve különböző törzsi hangszerek alkalmazását jelenti. Az alap egy elektronikus szitár, de ezen kívül nehezen lehet bármit is azonosítani az egyelőre még elég rossz minőségben elérhető felvételeken. Meg valószínűleg egy stúdiónyi ketyerét is elszabadítottak. Hendrix minden bizonnyal örülne az űrhangzás ilyetén megvalósításának.

----------------------
Ő is nagyon ígéri az összefoglalót a számról, de még nem készült el. Szurkolok.
----------------------

A dalszöveg minden szempontból megfelel a balladai ismérveknek.
Az első két versszak egy párbeszéd a bohóc (igric? vicces fiú? – joker) és a tolvaj (thief) között, míg a harmadik, záróversszak egy leírás, azaz ez szituálja, helyezi el térben a korábbi beszélgetést. Két lovas közeledtét említi – csak ezzel a sorral utalhat a beszélgetőkre, mással nem, tehát szinte az első két versszaktól függetlennek tűnik. Ez az esemény a vadállat távoli zaja és a szél feltámadása között szerepel, azokkal kapcsolódik össze, párhuzamos történésekről van szó. Ezek egyébként az éj közeledtének szokásos jelei, de az éj sztereotípiájával összhangban fenyegető, baljóslatú hatásúak. A lovasok tehát ezáltal válnak félelmet keltővé.
Az őrtoronyhoz, az emberi közösséghez közelítenek: hercegek, nők és szolgák élnek ott, és van féltenivalójuk, nem véletlenül őrtornyokról van szó…
Dylan ezt a szöveget motorbalesete utáni lábadozásakor írta. Ebben az időszakban állítólag napi rendszerességgel olvasta a Bibliát, és különösen nagy hatással volt rá Ézsaiás, a végítélet prófétája.
Ézsaiás könyvének 21. fejezetével ténylegesen vonható némi párhuzam. Van őrtorony, őrszem, lovasok párban, az oroszlánszerű üvöltés is belefér. (És a Bibliám 666. oldalán van…)
Ézsaiás 21:8–9
„Majd felordított, mint az oroszlán:
Uram, őrhelyemen állok mindennap,
őrségen állok minden éjjel!
Jönnek már a lovasok,
lovasok kettesével!
Akkor megszólalt, és ezt mondta:
Elesett, elesett Babilon!
Minden istenszobra
a földön hever összetörve!”
Azt hiszem, a hatás egyértelműen igazolható.

A két figura azonban meglehetősen különös. A kacagtató szorong, a tolvaj pedig arra utal, hogy az életet komolyan kell venni. Dylan jól kifordította ezt a két figurát, bár engem nem győzött meg. Úgy érzem, túl nagy az a bizonyos balladai homály, és mi, jó fantáziával megáldottak, nagyon jó verssé tesszük. Azt hiszem, egy jól működő ballada valahogy egy kicsivel több fogódzót tartalmaz. Szóval kicsit kusza ez a szöveg, mintha csak néhány ötlet lenne nem egészen tökéletesen kidolgozva. Ténylegesen egy skiccre emlékeztet, vagy egy játékra, amelyben mondunk néhány mondatot, és a másiknak, ezúttal a hallgatónak kell folytatnia. Hobó és Barna Imre fordítása is összerakja az alapot, próbálják hozzátenni a hiányzó részleteket.

Egy kis Bob Dylan-gyűjtés itt.