I’m from Barcelona koncerten - A38

I’m from Barcelona. Akitől ezt hallottam, boldogan mondta. Aki csak hosszabb-rövidebb ideig élt ott, életének egy színes, önfeledt szakaszáról mesélt. Aki járt már ott, visszamenne. Aki még nem volt, egyszer mindenképpen útba ejtené. Egész évben jóidő, Costa Brava, furcsa épületek, bolond művészek, bábeli ajkú utcai élet, forrongó bárok, latin szerelmek, ahol a focicsapat reklám helyett gyerekek jelét viseli, és az ő mosolyukkal játssza a világ sportját. A város, ami egy jövőbeli, az emberi faj hanyatlásáról szóló regényben valószínűleg a klasszikus szeretet egyik utolsó bástyájaként szerepelne. És a legjobb, hogy nem is kell ott laknod, hogy azt mondhasd magadról: I’m from Barcelona. Az se baj, ha sosem voltál ott. ’Barcelona’ kis helyen is elfér, és valahol mindenkiben ott is van. Elég egyszerűen örülni az életnek, egy kis időre mindent elfelejteni, gyereknek lenni. Számomra ilyen egyszerű dolgokat közvetít ez a zenekar, és köszönöm, hogy léteznek.

A Clã nevű portugál zenekarral indult az este, származásuk miatt csekkoltam le őket myspacen pár szám erejéig. Élőben vágtak oda igazán az érzékszerveimnek, erőteljesek, dinamikusak voltak. Barátságos és ezerszínes portói banda, az énekes lány játékos vamos esta noite zsmuzsmazs hangjára csak úgy repültek a gondolatok a Kikötőbe. Kukori-kotkodás effektjeikkel tovább oldották a meglepően határozott gitártémákat, cserélgették a hangszereket, volt dupla bőgős nóta is. A speckó búcsús hangokat tekergető ember robotszerű, vicces vicces vicces mozdulatain egyszerűen nem lehetett nem nevetni. Kötelező volt a visszataps, jobban nem is lehetett előkészíteni a családi barcelonai bulit. Até-já, muito obrigado!

Are you comin’ ha? Merthogy tele volt a hajó barcelonaiakkal. Meglepően sokan jöttek el, örvendetes látvány volt, hogy ilyen érdeklődés van Budapesten. Legalább 15-en svédek voltak közülük, ennyien jöttek el a 29-ből, jöttek, jöttek sorban, hangszerekkel, vagy anélkül. Benépesítették az A38 mindig patent színpadát. Az egész hajót egy színpaddá tették. A fények is, a hangzás is ott volt, ahol szokott. Mindig érdeklődéssel nyugtázom a szokatlan formájú, az vajon milyen hangot fog kiadni csodaeszközöket, most egy nagy ember ült le a stokira cimbalmozni egy ilyennel. A vokalisták nagy kedvenceim voltak egész este, jelmeznek tűnő, vagy éppen hétköznapi formájukban. Az egyik lány régi irodák titkárnőit juttatta eszembe, akik még minden sor után oldalbavágják a gépet, de volt balett-táncos tüllszoknyás kislány is. Emanuel Lundgren, a zenekar szülőatyja őrült professzornak öltözött, hibátlan fekete öltönye piros nyakkendőjével természetellenesen passzolt feldúlt frizurájához. Szeretem a családias koncerteket, és ez az igazi nagycsaládos fajta volt. Ha ’családi banzáj’ készül, legszívesebben mindig ilyenre mennék.

Ha végig ilyen buli lenne a Hegyalja Feszten – merthogy elvileg azt is promótálta a koncert –, én végig ott szűrném a tokajit a tőkék alatt.

Let’s sink this ship, right? A tény, hogy egy hajón koncertezik, egész estére magával ragadta a karmester elméjét, a számok közötti mesélésbe valahogy mindig beleszőtte ezt az újdonsült tapasztalatát. Minden szám közötti mesében benne volt az …on the boat’ szófordulat, persze a kerettörténet is a hajó köré épült fel. A végén még azt is mondta, többet nem játszik szárazföldön. Rögtön az elején Paperplanes, ami elvileg rólunk szól, koncertre járó közönségről szól. Zseniálisan adták elő a Headphones című gyerekdalt, amit Emanuel a zenének ajánlott, és azt mondta, mindenkinek tetszeni fog …they can take me anywhere I want, I put my headphones on… a szöszi vokalista csajszi hangja szívből szóló lala lala lalalal-ja azt hiszem örökre nagy élmény marad.

Hát, a hajó elindult. Emanuel megköszönte, hogy maradunk, aztán helyesbített: A hajó már a koncert elején elindult Jönköping fel. Itt is volt az idő a kicsit közelebbi ismerkedésre, szülinapi bulivá avanzsált jókedvünk C-S-A-B-A feltűnésével, aki pontosan aznap ünnepelte születése napját. Eljött a totális reunion minden fronton, óriási piros lufik repültek be a légtérbe, az ünnepelt, és mindenki örömére. Csaba a zenekar oldalán élvezte a Mingus című dalt, táncolással, lufizással feledtette aznapi teendőit. Hát, soha rosszabbat neki! Maradtak a lufik, volt, aki nagy női melleket csinált belőlük, maradt a hangulat is. Haverom a We’re from Barcelona kezdésekor kezdte hangja rejtett erőit mozgósítani, de ekkor még nem is sejtettem mi kerül akkor hamarosan szalagra. Abszolut himnusza, hitvallása ez a szám a zenekarnak, de lehetne akár magának a zenélésnek, más művészeteknek, a barátságnak, a szerelemnek, meg sok minden más jónak is. …love is a thing we don’t understand but we’re gonna give it to ya… Zseniálisan sok jókedv, pozitív energia, és egy igazán egyedi zenekar nőtte körbe ezt a himnuszt. A Barcelona Loves You-val zárták a ráadás előtti részt, a hajó kapitánya eldobta a gitárt, lufikkal a hóna alatt közlekedett fel-alá, a végén közösen énekeltük, hogy …we are your friends, you’ll never be alone again… Integetés, örök barátságkötés után lett vége a koncertnek, ami a rendes játékidőt illeti. A ráadásszünetben közelítettük meg a svéd partokat, a kapitány kiadta a legénységnek az instrukciókat, aztán visszajött tájékoztatni újdonsült barátait a helyzetről, no meg beindítani a nótát: Treehouse. Nahát, a jó bunkerépítős feeling mindenkiben ott volt, Állandó Koncert Cimborámból ez vulkáni erejű, hardcore lemezek széles variációitól átitatott, csordavokálban megedzett I have built a Treehouse-sal tört a felszínre. Együtt énekeltünk, a Faház mindig összehozza az embereket. Mi ez a dallam? A gyermeki egyszerűség netovábbja, általános iskola harmadik osztályban taníthatnák. Miről is szól a szöveg? Semmi erőlködés, lelki megvilágosodás, vagy feloldozás. Csatangolunk, sárba lépünk, megtaláljuk a helyet, építünk, beköltözünk, összebújunk. A tiéd, meg az enyém. Van hozzá cserkésztáborokra emlékeztető mutogatós játék is, amit szépen el is mutogattunk a hajón, éjfélhez közelítve. A végére egy öngyújtós Rufus is maradt. Tudtam mitől vagyok elégedett, boldog és tettre kész, mikor kiszálltunk a hajóról Jönköppingben, Budapesten, Portóban, vagy talán épp Barcelonában.



Külön köszönet illeti a szervezőket! Igen, lehet ilyet, mindössze 1500 Ft-ért is. A legnagyobb állcsúcsos gazdasági válság, meg krízis közepette. Üzenete is van, sokkal több ilyen fér el itt Budapesten! A koncertről egyébként igen komoly technikát felvonultató videóanyag készült, érdemes lesz keresgélni.

A setlist digitális másolatáért köszönet Rolinak!
Az emlékek karbantartásáért, és a kapcsolódó videóért pedig köszönet LCDkkel Lélegző Totyának (videó hamarosan).