A negyedik az utolsó nap: dark csalódás a 2009-es Volton

Az utolsó emlék hangszálaink ép és tiszta meglétéről már a semmiben tapogatózik. Minek is, hiszen hörgősen, szikkadt, cserepes hanggal úgyis hihetőbb a negyedik nap. Manson aurája újból körbelengi a keresztény egyházak kapuját, sört csak szájba, mint az ostyát, mi is ezt mondjuk. Ma már tényleg kell egy kis akaraterő, hogy ne kézben maradjon a maláta nedve, vére.

Mivel a pénteket nem mosta el az eső, így szombatra még több ember lett, mint valaha a soproni kempingben. Szombat plusz jó idő összetevő meghozza a várt történetet: óriási bulit, akármi lesz, és kihívásként vas közeli tömegsűrűséget. Vas közeli, azaz rekord: 25 000 ember a Mansonon. Nem érdemelte meg. Pedig tényleg csak akkor volt sok ember, más előadáson semmi nyomorúság nem volt.

Kezdetnek egy megbízható Esclin Syndo. Lefagyott a vindóz… Vagy 20 percet csúsztak, de a jelenlét az teljes volt. Ugyan nem túl erős félhatkor egy koncert továbbra sem, de Dalma megtett mindent, hogy úgy tűnjön, éjjel kettőkor lép fel a cöxpont ambientben. Volt olyan, akinek ez volt a Volt legjobb koncertje: és tényleg nem itt lenne már rég a helyük.

Az Earth Wind and Fire hakni rengeteg embert vonzott. Pedig semmi vonzó nincs bennük, le sem írom, miért. A Septemberre persze diszkópatkányos fejmozgással adózott az egész tömeg. De ez ennyi: esküvői háttérzene, részegen tangózás rokonokkal.

Inkább volt érdemes belenézni a Turbóba: fiatalok reszelős rockzenével és indihanggal. Furcsa párosítás, de van benne valami nagyon fesztiválos, és hát szerencsére profi is volt.

Aztán jöhetett a Quimby. A Quimby koncertjén ez alkalommal tudtam a legőszintébben énekelni, hogy olyan könnyű minden, szinte csak a semmi tart, mert az utolsó napi delírium valóban túlvilági érzést adott a koncertekhez. Ami a Manson koncertjéhez jól is jöhetett volna, hogy mint a szél a nagy tüzet fellobbantsa, de mivel kicsi volt, így még inkább csak eloltotta. Kiss Tibi is megjegyezte az első sorokban álló sminkeseknek, hogy még várni kell, de érdemes, mert Manson papa hátul magastalpú cipőben próbál talpon maradni, és készül, hogy ossza a világvégét. A Quimby bőven lejátszott mindenkit a fesztiválon a Nagyszínpadról.

Manson mutathatott volna olyant, ami ezt a kijelentést semmissé teszi, de sajnos elfelejtette, hogy mitől ő az antiatyaúristen: amikor a legnagyobb polgárpukkasztás az, hogy a gatyájába nyúlkál markolászni, az azért már semminek is kevés. Rockkoncertnek oké volt a produkció: mentek a slágerek, rockhimnuszok: Disposable Teens, The Love Song, Rock Is Dead, The Dope Show, Sweet Dreams, Beautiful People. Egész jól is szólt, így a fanok tuti, hogy nagyon élvezték, de azon polgárok, akik arra vágytak, hogy pukkasszák őket, hoppon maradtak, pedig Mansonban amúgy pont nem az az érdekes, hogy rockzenész és rockkoncertet ad, hanem a sallangja. De ha most mégis egy sminkelt rockzenészről beszélünk ezután, akkor a lecke fel lesz neki adva rendesen. Főleg, hogy fizikálisan is vannak problémái: a szekuk úgy nyomták fel a színpadra, hogy akkor menj, barátom, showt csinálni, és ez látszott is rajta, hogy nincs az immunrendszere csúcsán. Fejben lehet végig abban a casinóban volt, ahova a fellépése előtt is vágyott. Ez így nem egy jack pot!

Zárásnak belefért még egy Isten Háta Mögött . Ők zárták az idei Voltot. Nem véletlenül. Az a pár száz ember, aki ott volt, lenyűgözve állt, hogy ez a négy csávó mit tud és hogyan tudja. Mentek a súlyos, de mégis dallamos riffek, a sikító-nyávogó, de mégis befogadható ének. Tökéletes volt. Ha mindez angolul lenne már meghódították volna a Világot. De nekünk ez nem baj, mert így éjjel is van egy koncert, ami nagyon-nagyon-nagyon fasza.

Ennyi. Ennyi fért bele négy napba. Kis lezárás:
Az idei Volt négy napja alatt 79 ezren mentek ki a koncertekre, szombaton Marilyn Manson fellépése alatt pedig teltház volt a soproni Lővér Kempingben, így biztosan megérte. Aki akarta, jól érezte magát, de a hangosításokkal voltak problémák, és nem az, ami eddig szokott, hanem túl közel kerültek a színpadok. Ezen lenne mit tolni még. De ettől függetlenül jövőre ugyanitt meg ilyesmi, csak már többen ne legyünk, mert azzal elveszik minden, ami különlegessé és sajátossá tette és teszi a Voltot.